Az Autosport 217 korábbi és jelenlegi F1-es pilótát kérdezett meg: kit tartanak a történelem legnagyobb versenyzőjének. Eszerint Senna, Schumacher és Fangioállhatptt fel a képzeletbeli dobogóra.

Sokan egyetértenek vele, sokan vitatják a szavazás végeredményét. Az igazság az, hogy mindkét tábornak igaza van. Ez meg hogy lehet? Egyrészt akik egyetértenek vele, azoknak azért van igazuk, mert a dominancia, a pályán kívül mutatott magatartás alapján a köztudatban is ők a legnagyszerűbb versenyzők. Nem csupán a megkérdezett 217 pilóta állította volna fel ezt listát, hanem velük együtt több ezer, több millió F1-rajongó is.

No de mi van azokkal, akik vitatják a végkifejletet? Azoknak is igazuk van, hiszen ők vélhetőleg más szempont szerint határoznák meg a legkiválóbb pilóta fogalmát. Én személy szerint nem vitatom a végeredményt, de számomra pár pilóta előrébb is kerülhetett volna. Miért? Mert a zsenialitás (Schumacher, Fangio) és a géniuszi teljesítmény (Senna) mellett a foggal-körömmel való küzdelem, a kitartás és a meg nem alkuvás is egyenrangú szempont. Ez utóbbi tulajdonságok akkor mutatkoznak meg leginkább egy pilótában, ha egyenrangú, vagy netalántán jobb csapattárs mellett kell bizonyítaniuk.

Ayrton Senna egyetlen ilyen vetélytársa Alain Prost volt. Schumacher-nek talán csak Brundle-lal gyűlt meg a baja 1992-ben, a többi csapattárssal nem. (Igen, Barrichello rajongók, még Rubens-szel sem.). Fangio-nak pedig mindegy volt, hogy milyen autóban ül és ki mellett, ő egyszerűen zseni volt, és sorra nyerte a bajnoki címeket.

Velük szemben Alain Prost-nak meg kellett küzdeni előbb a Renault-nál a kemény ellenfélnek bizonyuló Arnoux-val, majd a McLaren-nél Laudával és Sennával, végül a Ferrarinál Mansell-t kapta a nyakába. Nigel Mansell sem úgy került be a történelem könyvekbe, mint aki valaha is feladta volna. Ő Elio de Angelis-szel volt kénytelen felvenni a harcot a Lotusnál, majd Keke Rosberg-gel és Nelson Piquet-vel a Williams-nél, és végül az imént említett Prost-tal. Ahogy Alain, úgy Nigel is állta a próbát, és nem egyszer bizonyította, hogy küzdeni tudásból, a pályán mutatott elszántságból felülmúlhatatlan. Így az ő helyezésüket személy szerint schumacheri szintre hoztam volna...

A jelenleg is aktív pilóták közül Alonsót, Buttont és Hamiltont hátrébb soroltam volna, hiszen a múlt nagyjaihoz képest nekik még van (és kell is) mit mutatniuk, bizonyítaniuk. 2010-ben erre bőven lesz lehetőségük, hiszen kialakultak olyan pilótapárosok csapatokon belül, melyek méltán egy szinten említhetők az 1986-os aranykor párosaival. Button Hamiltonnal, Massa Alonsóval biztosan kemény csatákat fog vívni. Megalkuvás nélkül. Hiszen mindannyian a legnagyszerűbb versenyzők akarnak lenni, és most a lehetőség adott ehhez. Itt az ideje igazán bizonyítaniuk!

A kérdés azonban továbbra is megmarad: össze lehet-e vetni két különböző kor nagyjait? Hiszen más és más szabályok, körülmények és csapatok versenyeztek minden egyes évtizedben. Összemérhető-e Fangio Schumacherrel, Prost Alonsóval, Lauda Räikkönennel? Ha az F1-es pilóták állandó - örökre megmaradó - értékeit nézzük, akkor talán... máskülönben nem nagyon.

Így aztán mindenkiben kialakul - és ki is fog alakulni - egy saját lista, ahol Webberek, Patresék, és Verstappenek is ott lehetnek az élen. És az az igazság, hogy mindenkinek igaza van, hiszen mindenkit másként érint meg a Száguldó Cirkusz. Mert ez a legfontosabb: mindenki megtalálja a maga értékeit, példaképeit ebben a nagyszerű sportban.