Hamiltont lehagyta Vettel, a brazil közönség tombolt. Majd egy körrel később Lewis lehagyta Glockot. Eközben Felipe már ünnepelt a célvonalat átszelve. Egy kör. Mindössze eddig tartott Felipe dicsősége. No de mi a helyzet a brazil megítélésével? Brazília befogadta, és csaknem bajnoki szintig dicsőítette. Ez a Brazília már Massa Brazíliája lenne, és nem pedig Ayrtoné? Nem hiszem..

Felipe vállán  teherként mindig is ott lesz Senna öröksége!

Ayrton, ahogy Felipe is gazdag családból származott. Apja jól menő autóalkatrész-vállalattal és farmokkal rendelkezett. A gyárnak közel 750 alkalmazottja volt. 10 farmja volt, és összesen 400 000 hektár terület földje, csaknem 10 000 marhával. Ayrtonnak, ahogy Felipének is rendkívül fontos a szoros családi kötelék. Az összetartó, zárt család, amely menedéket, oltalmat jelent manapság is a latin és spanyol országokban. A család nemcsak szükség vagy baj idején sorakozik: a család mindig összetart. Senna F1-es karrierje idején átköltözött Monacóba, és amikor a honvágyról kérdezték, ő így válaszolt: "Honvágy - nagyon is jól ismerem ezt az érzést. A szívem ott van, az a hazám, ott van a családom, ott vannak a barátaim, az ismerőseim, a hobijaim. ... És hiányzik Brazília. Hiányzom a családomnak. És nagyon sokat jelent nekem a családom, a barátaim, a barátnőm." Alain Prost panaszokodott a csapatvezetésnek 1989 végén, hogy Senna visszament Brazíliába a "mamihoz és papihoz" ahelyett, hogy megosztotta volna a tesztelés terhét. Prost éppen a lényeget nem értette. Senna szemében az otthon nem az, ahová menekülsz, nem az, ahol menedéket találsz, hanem az otthon, ahol "létezel". Ayrton, amint tehette, mndig hazautazott családjához, ahogy Massa is gyakran kitérőt tesz Brazíliába. Ez mind közös bennük. No de akkor mi a különbség kettejük között? Egyrészt az, hogy Felipének mind a mai napig Ayrton Brazíliájának kell bizonyítania. És ha jönnek is a sikerek, ez a Brazíliai még mindig Ayrton Brazíliája marad. Ami sikerült Sennának, az elképzelhetetlen, hogy valaha is sikerülne a Ferrari versenyzőjének: legyőzni, háttérbeszorítani és már-már a homályba küldeni a nagy elődök (Fittipaldi, Piquet) szellemét. Talán ha sorra nyerné a bajnokságokat Felipe...? Nem, még akkor sem! Több kell ennél! No persze nem is az a célja a fiatal brazilnak, hogy ledöntse Senna bálványát. De akár háromszoros világbajnokként is Senna árnyékában fog maradni.

Míg Massa a körülötte felbukkanó feladatokat megérti és sikeresen teljesíti, addig Senna önmaga deffiniálta a problémákat, amiket saját magának adott fel. Senna önmaga volt a csapat. A csapat nem létezett nélküle. Massa pedig mindigis egy csapat részét képezte, amely csapat nélküle is megállta a helyét. Ez az, ami többek között megkülönbözteti Ayrtont Felipétől. A karizma, a zsenialitás. Félreértés ne essék, én Felipét egy tehetséges pilótának tartom, aki még sokra viheti, és viszi is. De nem érett be, hogy ő lehessen a helyi hős. Rengeteg rajongója van, imádják a brazilok, de ezek még nem a géniuszi magaslatok. No persze a körülmények is teljesen mások voltak Senna korában, mint manapság. Ayrton szinte egyedüli brazilként (hamar kitört Piquet árnyákából, ha egyáltalán ott is volt valaha) uralta fénykorát. Massa kénytelen osztozni a honi rajongók szeretetével Barrichelloval, Nelsinhoval, di Rossival...no és persze Bruno Sennával. Hoppá, még egy Senna! Massa szemében még az is szálkát jelenthet a Sennai magasságok felé törekedése során, hogy ott van a mezőnyben egy olyan pilóta, akit már F1-es pályafutása előtt is Senna reinkarnációjának kiáltottak ki. Aki tehetségével, erős hitbeli meggyőződésével, bajnoki aurájával, rámenősségével és a pályán mutatott kegyelmet nem tűrő vezetésével Senna szellemét idézi. Lewis Hamilton az. Ép az a srác, aki legyőzte Felipét a bajnoki harcban. Ép az a srác, aki ép Senna országában nyerte meg élete első F1-es bajnoki címét. Massának (vélhetőleg) pályafutása végéig meg kell barátkozni ezzel a ténnyel: elsősorban nem ő az, aki Senna örökségét továbbviheti. És ez az óriási fájdalom mutatkozhatott meg Massa arcán, mikor megtudta, hogy nem ő lett 2008 világbajnoka. Nem a bajnoki cím elvesztése keserítette el. Az abban a pillanatban semmit nem jelentett Felipének, ebben biztos vagyok. Mérhetetlen fájdalmat érezhetett, hogy a Senna által megtestesített karizmát, nem az ő nevével hozzták összefüggésbe. Ha bajnok lett volna, ő indulhatott volna el Senna nyomdokain, de ehelyett el kell viselnie, hogy ezt a lépést legnagyobb riválisa teheti meg. És ez a lépés hatalmas lépéshátrány Felipe számára.

Abban is biztos vagyok, hogy Felipe teljes erőbedobással fog harcolna jövőre, hogy revansot vehessen. Ő nem az a könnyen magába roskadó pilóta. De hogy ne legyen egyszerű a képlett: ma már egy újabb Senna kopogtat a brazílság ajtaján. És ha majd jonnek Brunonak a sikerek, akkor Felipe méginkább hátraszorulhat. Hiszen Senna unokaöccse mégiscsak Ayrton vére. Bármi is lesz, Felipe vállán mások által nem látható teherként mindig is ott lesz Senna öröksége!