Egyesek ki nem állhatják a napjainkban közvetítő magyar műsor kommentátorait, ezért inkább idegen nyelvű adást választanak, vagy ennek híján leveszik a hangot a készülékről. A most következő írásban összevetem, milyen is a hazai színvonal, a német szakértőkkel összevetve az én perspektívámból.

Palik László neve Forma-1-es berkekben sokaknak egyet jelent a bakikkal, elszólásokkal és az átszellemült ordítozással, szurkolással. A ’90-es évek eleje óta főként tőle hangosak televízióink a futamok idején. Bevallom, engem személy szerint rendkívül szórakoztat az ő stílusa, egy kész show-elem, ugyanakkor megértem az őt nem kedvelők táborát is. El kell ismerjem évtizedes tapasztalata ellenére néha idegesítően nagy hibákat vét, sokszor nemhogy a pilóta sisakját, még annak autóját sem ismeri fel elsőre helyesen, valamint olykor bődületesen értelmetlen mondatok hagyják el a száját, mégis szórakoztató. Sok unalmas futamot dobott fel ő történeteivel, valamint társaival való vitázással, és azok „szívatásával”. Eleinte a közszolgálati TV-nél óriási párost alkottak Dávid Sándorral, a neves szakíróval. Aki akkoriban figyelte a száguldó cirkusz eseményeit, bizonyára emlékszik a ’97-es Magyar Nagydíj befutóján adott műsorukra, számos egyéb vitájukra. Rengeteg videót lehet találni Palik-féle elszólásokkal különböző megosztókon, akinek nevetni, esetleg megbotránkozni lenne kedve, szemezgessen nyugodtan.

Számomra mindig úgy tűnt, hogy Palik mesélt a dolgok hátteréről és az eseményekről a pályán, Lapaj pedig a dolgok technikai részéről informált, és elmondott pár régi történetet.

Amióta Czollner Gyulával alkotnak egy párost, azóta kicsit esett a színvonal, de Laci még mindig képes érdekessé tenni, egy egyébként nem túlzottan olyan versenyt. Gondoljunk csak arra, amikor idén, a maláj esőben szépen elütötték azt a röpke 40 percet, amíg a verseny állt. Volt ott szó mindenről: időjárás; család; „Gyulám itt a nagy lehetőség, mert végre kibontakozhatnál mellettem!”; pilóták szokásai, tehát szépen eltelt az idő.
Normál esetben mind a ketten kommentálják a pályán látottakat (persze Palik dominál), Gyula kijavítja őt (mert igen gyakran megesik, hogy korrekcióra szorul a mondandó), beszél a stratégiákról, szabályokról és egyéb technikai részletekről. Laci oktatja őt, felelevenít néhány régi story-t és hangját gyakran felemelve átszellemülten követi az eseményeket az aszfaltcsíkon, hibáit pedig a „Te Gyulám! Neked igazad van!”- szállóigével ismeri be.

Mindeközben a stúdióban két szakíró - Wéber Gábor és Szabó Róbert - áll rendelkezésre, akik elemeznek, tippelnek, véleményt mondanak a látottakról. Előfordult, hogy Wébert beültették a kommentátori székbe, de az nekem mindig olyan „semmilyennek” tűnt. Nem maradt meg több a közvetítéseiből, mint a papírokból, amiken az üzemanyag-mennyiséget és a boxstratégiát számolgatta, majd miután konstatálta, hogy bejött a Safety Car, elegánsan összetépte azokat.  Szárnysegédként a helyszínen Szujó Zoltán sportriporter áll készenlétben, aki felkonferál a pálya mellől és interjúkat készít minden érdekelttel.

Számos rajongói véleményt olvastam ezzel a témával kapcsolatban különböző fórumokon. Van, aki szórakoztatónak és szellemesnek tartja a magyar közvetítést, ellenben vannak, akik ki nem állják ezt a stílust, és ha tehetik, külföldi csatornán nézik a közvetítést. Egy ideje Gyula egyedül viszi az időmérőket, de ezek az adások korántsem tetszenek nekem, így én is néha átpártolok a német RTL kommentátoraihoz, a Heiko Wasser – Christian Danner pároshoz. Leszögezem, hogy az analízis során a nyelv maga nem képez nálam összehasonlítási alapot, nem teszek különbséget anyanyelvi, vagy idegen nyelvű kommentár között.

Wasser 1993. óta tudósít a királykategóriából, Danner egykori F1-es pilótaként pedig a szakkommentátori szerepben dolgozik a germánoknál. Jó néhány itt megnézett verseny után kijelenthetem: ők közel sem olyan szórakoztatóak, mint a magyar páros, ellenben szakmailag sokkal felkészültebbek. Gyakorlatilag teljesen sótlanul, kevés hangszínváltással, már-már egykedvűen, viszont precízen és többnyire bakizás nélkül értékelik a látottakat. A tényekre hagyatkoznak, kevesebbet latolgatnak és nem „fúrják” egymást soha. Természetesen ők egy összeszokottabb és tapasztaltabb páros, valamint német csatornaként, egy németek által kedvelt és sokáig dominált sportágban könnyebben is érvényesülhetnek. Arról már nem is beszélve, hogy Kai Ebel riporter ennek köszönhetően bármelyik német pilótát könnyebben és gyorsabban megkérdezhet a pálya mellett, valamint a német csapatok vezetői (Norbert Haug, Mario Theissen) is szívesen rendelkezésére állnak.

Jelentős csatornaként a külföldi pilóták, sőt, még maga Bernie is hamar ad nekik interjút, főleg, hogy helyszíni szakértőként maga Niki Lauda, a háromszoros osztrák világbajnok dolgozik velük. A német RTL adásaiból árad a profizmus és a precizitás, rendkívül felkészültek és gyorsak, viszont Palikék stílusa után számomra dögunalomnak hat. Volt alkalmam az osztrák ORF és a svájci SF csatornákon is futamot nézni, de az ottani tévésekkel is hasonló volt a tapasztalatom. Azt nem állítom, hogy a hazai páros nem ért hozzá, de szakmailag egy alacsonyabb szinten vannak német kollégáikkal szemben. Én ennek ellenére továbbra is a magyar közvetítést választom vasárnaponként izgalmakkal, bakizással, vitákkal, viszont adásmegszakítások nélkül (fontos!); szemben a hidegvérű, németes közvetítéssel.

Akinek bármilyen tapasztalata, észrevétele, aggálya van a témával kapcsolatban, ne fogja vissza magát, alul ki lehet fejteni!