...és ha az elsőségek számában megegyezik a két pilóta, akkor a több második, majd a több harmadik (és így tovább) helyezés döntene. Ezt a tabellarendező módszert már jövőre bevezetné az F1 mindenható ura, azaz az éremosztás valóban már a spájzban volna?

Vajon az érem mellett újra visszatérhet a győztesnek járó babérkoszorú

Ahogy az más sportágakban is megszokott, a versenyzők érmeket kapnának a versenyek után, és az nyerné a világbajnokságot, aki a legtöbb aranya szerezte - nyilatkozta Ecclestone a Timesnak. A 78 éves sportvezető szerint ezzel sokkal izgalmasabbá válhatna a sorozat, ugyanis minden pilótának az volna az érdeke, hogy minél több futamon az élen végezzen. Ecclestone azt szeretné, ha csak a konstruktőrök összevetésében maradna az eddigi pontozásos rendszer, azaz egyéniben senki sem kapna külön pontokat. Ugyanakkor a helyezéseket számon tartanák a rangsorolás miatt. Az elképzelést valószínűleg többek közt az idei emlékezetes szezonzáró Brazil Nagydíj "ihlette", amelyen a végül egy ponttal győztes Lewis Hamilton az egész viadalon csak arra figyelt, hogy a negyedik, ötödik helyen haladjon, tudva, hogy már négy pont megszerzésével is az övé a világbajnoki cím. Azt is elmondta a brit sportvezető, hogy eddig többen is támogatásukról biztosították az új ötletét, de a javaslatot egyelőre sem a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA), sem a Formula-1-es csapatok szervezete (FOTA) nem tárgyalta.

Mi lett volna, ha... Ha az eddigi F1-es bajnokságok során is ezt az éremosztásos szisztémát használták volna, akkor 12 esetben teljesen más lett volna a világbajnok.
1958-ban Stirling Moss 4 futamon diadalmaskodott, míg Hawthorn csak egyszer állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Mégis Hawthorn lett a bajnok egy ponttal megelőzve vetélytársát.
1959-ben Moss akár már második bajnoki címének is örülhetett volna 3 győzelemmel, de Jack Brabham a maga két futamgyőzelmével mégis bajnok lehetett. Mosst végül Brooks is megelőzte (2 győzelem).
1964-ben teljesen mindegy lett volna, hogy Surtees és Graham Hill hogyan versengenek az utolsó futamon, hiszen míg mindkettejüknek 2-2 győzelme volt, addig Jim Clark-nak 3. Mégis Surtees lett a bajnok!
1967-ben Hulme (2 győzelem) és Brabham (3 győzelem) belharca döntötte el a bajnoki cím sorsát Hulme javára. Pedig Jim Clark 4-szer diadalmaskodott abban az évben!
1977: Lauda tetemes előnnyel lett bajnok, de csak 3-szor diadalmaskodott. Mario Andretti ellenben 4-szer győzött, de így is csak a harmadik lett a végelszámoláskor közvetlenül Scheckter mögött.
1979-ben azonban Scheckter (3 győzelem) lett a bajnok, pedig Jones 4-szer győzött a Williams-el. Jones úgy lett volna akkoriban bajnok, hogy az első kilenc futamon csak 7 pontot szerzett! Érdekes lenne jövőre egy ilyen szituáció! :D
1982-ben Rosberg úgy lett bajnok, hogy csak egyszer győzött. Pironi, Watson Lauda és Arnoux ellenben 2-2 győzelemig jutott. Ráadásul az előbbi 3 pilótának 2-2 második helyezése is volt. A harmadik helyek száma döntött volna: Pironi lett volna a bajnok. Ráadásul úgy, hogy lábtörés miatt az utolsó 5 futamon nem is indult már.
1983: Prost megszerezhette volna első címét 4 győzelemmel. Piquet lett a bajnok 3 diadallal. 1984: Prost már a második bajnoki címének örülhetett volna 6 győzelemmel. Lauda lett a bajnok 5 diadallal.
1986: Ezúttal Prost (4 futamgyőzelem) helyett Mansell (5 győzelem) lett volna a bajnok. 1987: Nigel Mansell (6 győzelem) második bajnokságát ünnepelhette volna Piquet-vel (3 győzelem) szemben.
1989: Megintcsak Prost (4 győzelem) rovására fordult volna a kocka. Senna abban az évben 6-szor diadalmaskodott.

2008-ban pedig Massa lett volna a bajnok Hamiltonnal szemben. Persze ezek csak tézisek, hiszen ha az éremtáblázatos szisztéma alapján osztottak volna bajnoki címeket, akkor egészen másként álltak volna hozzá a csapatok és a pilóták a versenyzéshez. Teljesen más stratégiát alkalmaztak volna, és teljesen más erőbedobással álltak volna rajthoz egyes futamokon.

Az éremosztásos módszer előnye:
- megszűnik a kényelmes, pontra orientálódó versenyzés (élesebb küzdelem a dobogóért)
- felértékelődik a futamgyőzelem
- a pozícióért történő előzésért mégnagyobb elismerést kapnak a pilóták (vérre menő küzdelmek)

Az éremosztásos módszer hátránya:
- a mezőny hátsó fertályában értelmetlenné válik a versenyzés (nincs miért küzdeni)
- előfordulhat az abszolút pozícióegyenlőség (akkor mi dönt?)
- akár az évad felénél eldőlhet a bajnoki cím sorsa (holott pontokban még behozható lenne)
- háttérbe kerül a megbízhatóság (egy-egy hiba belefér)