A szingapúri pálya körrekordját Kimi Räikkönen tartja - Nagyítható!

A 2008-ban debütáló pályán rendeztek első ízben éjszakai futamot, már ami a Forma-1-et illeti. A versenyzők nem csak a villanyfényes verseny miatt szeretnek a távol-keleti pályán körözni, hanem az óriási kihívás miatt is, ugyanis utcai pálya lévén egy apró hiba könnyen a gumifalban való landolást eredményezhet.

Az 5067 méter hosszú pálya számos derékszögű kanyart tartalmaz, éppen ezért a pálya átlagsebessége a Monacói pályáéval és a Hungaroringével vetekszik. Több kanyar már nevet is kapott a versenyzőktől és a szurkolóktól egyaránt. A 17-est fordulót - a 2008-as botrány után - már csak Piquet-kanyarként emlegetik, a 10-est pedig szingapúri csúzlira keresztelték. Ez utóbbin tavaly a második és a harmadik kanyarodási csúcspontot távolabb vitték egymástól, és a rázókövek is alacsonyabbak lettek, ám ennek ellenére komoly kihívást jelent a pilótáknak. Räikkönen, Glock és Fisichella már áldozatául esett, az alattomos rázóköveknek, melyek az aszfaltot elhagyó autót csúzli módra a gumifalba repítik.

A debütáló "rázós" év után több pályaszakaszt is újraaszfaltozták, a pálya leghosszabb egyenese is jobb minőségű útburkolatot kapott, így a legígéretesebb előzési ponton sem kell a vibrációtól tartaniuk a versenyzőknek.

Az éjszakai verseny világításáról 1500 darab kétezer wattos fémhalogén világítótest gondoskodik, melyek egymástól négy méterre, az aszfalt fölött tíz méterre találhatók. Ugyan pár bukótér árnyékos maradt, ennek ellenére a pilóták nem panaszkodnak a látási viszonyok miatt.  Ám amivel nem tudnak megbarátkozni, az az időjárás. A magas páratartalom mellett a vizes pálya alaposan megváltoztathatja a látótávolságot. Ráadásul az aszfaltról visszatükröződő világítás is gondot okozhat.

A versenyzők az európai napirend szerint élnek, mivel éjszakai versenyről van szó. Az átállás nem minden esetben könnyű, hiszen a pilóták bioritmusa nem az esti csúcsterheléshez van szokva.

Mérnöki szempontból a kanyargós pálya a legmeredekebb szárnyállást követeli, hogy a leszorító erő maximális legyen.

A motorok számára nem túlságosan terhelő a pálya, a padlógázas szakaszok aránya csak nem éri el az 50%-ot. Ez elsősorban Alonso száméra jó hír, aki az idei erőforrások közül már mindegyiket felhasználta. Ami inkább gondot okozhat, az a felfüggesztés a rengeteg rázókő miatt.

A szuperlágy és a közepes keveréket leginkább utcai, vagy kanyargósabb pályán használták a csapatok idén(Bahrein, Monacó, Kanada, Hungaroring). Ugyanez lesz a felállás a prognózis szerint Szingapúrban, Brazíliában és az évadzáró Abu Dhabi GP-n is.

Előzések száma 2009-ben: 2
Kiesések száma 2009-ben: 6

Érdekességek:

- A versenyzők kénytelenek az éjszakai terheléshez igazodni
- Monaco után a második leglassabb pálya
- Az utcai pálya a legkisebb hibát is megbünteti

   szombat:
3. szabadedzés: 13 óra
időmérő edzés: 16 óra 

    vasárnap:
Szingapúri Nagydíj: 14 óra  (1 kör 5.067 km, a versenytáv 61 (309,950 Km)

A Szingapúri GP elmúlt két esztendejének győztesei:
2009: Lewis Hamilton (McLaren-Mercedes)
2008: Fernando Alonso (Renault)