A kanadai pálya körrekordja Rubens Barrichello nevéhez fűződik - Nagyítható!

A Kanadai Nagydíj története már több mint négy évtizedes múltra tekint vissza. Az első versenyt 1967-ben rendezték a Toronto melletti Mosport Parkban, kétszer pedig az erdős Mont-Tremblant volt a helyszín. Montreal városa 1977-ben, Gilles Villeneuve kezdeti sikerein felbuzdulva építette meg a jelenlegi pályát az olimpiára létrehozott Notre-Dame-szigeten, ahol a Ferrari ásza a következő évben meg is szerezte első futamgyőzelmét.

Az 1982-es futamon az aszfaltcsík már Villeneuve nevét viselte, a kanadai klasszis ugyanis néhány héttel korábban halálos balesetet szenvedett. Montreal igazi mestere azonban Michael Schumacher, aki hétszer léphetett a dobogó tetejére a Ferrari legendájáról elnevezett pályán. Bár a ritmusos, elnyújtott kanyarok teljesen hiányoznak belőle, a mezőny szeret rajta versenyezni, mivel közel van a nyüzsgő belvároshoz, és a több, mint százezer néző mindig remek hangulatot teremt. Maga az aszfaltcsík hosszú egyenesek és lassú kanyarok váltakozása, ahol a kerékvetők használata jelenti a siker titkát.

Nehéz azonban pontosan vezetni egy olyan pályán, ahol a nyers aszfalt, a törmelék, a szemcsésedő abroncsok és falevelek miatt minimális a tapadás. További nehézség, hogy míg Monacóban a nagy leszorító erő segíti a pilótákat, itt a lapos szárnyállás miatt könnyűnek és idegesnek érzik autójukat. A falak közelsége viszont ugyanolyan fenyegető, így a montreali versenyeken szinte tapintható a balesetveszély. Erről az 1997-ben lábát törő Olivier Panis vagy Robert Kubica tudna a legtöbbet mesélni.

Előzni viszont alapvetően nem könnyű Montrealban, bár Takuma Sato Fernando Alonso ellen bemutatott 2007-es manővere sokáig emlékezetes marad.

Műszaki szempontból Montreal főképp arról híres, hogy rendkívüli próbatétel elé állítja a fékeket. Négy alkalommal 300, kétszer 250 km/h feletti sebességről kell lelassítani, ami még akkor is megterhelő, ha a hosszú egyeneseknek köszönhetően a hűtés nem okoz gondot.

A lemorzsolódás nemcsak a fékek, hanem a gyakori motor- és váltóhibák miatt is nagy Montrealban. Bár a padlógázos szakaszok 60% körüli aránya átlagos, a hátsó egyenes 1005 méter hosszú, és itt a pilóták 13-15 másodpercig állnak a gázpedálon egyfolytában. Problémát jelentenek a falevelek és törmelékek is, melyek eltömítik a léghűtőket, így azokat a boxkiállások során alaposan ki kell pucolni.

Mivel gyors kanyar alig van Montrealban, az egyenesekben viszont fontos a légellenállás, az aerodinamikai beállítások viszonylag egyértelműek.

A Bridgestone a Kanadai Nagydíjra a közepes és a szuperlágy keverékű abroncsokat viszi el, így a csapatok ezzel a két összetétellel számolhatnak.

2008-ban az előzések száma 15 volt, míg a futamot heten adták fel.

Érdekességek:

- Monacóhoz, Melbourne-höz és Spahoz hasonlóan városi, közlekedés előtt nyitott pálya a kanadai
- ez a pálya a legnagyobb erőpróba a fékek számára
- Michael Schumacher hétszer diadalmaskodott itt
- nem ritka, hogy a versenyzőknek keresztbe tehetnek a pályán átszaladgáló mormoták
- Hamilton és Kubica a két legutóbbi győztes pályafutása első didalának örülhetett itt

A Kanadai Nagydíj menetrendje (magyar idő szerint):
   péntek:
1. szabadedzés: 16 óra
2. szabadedzés: 20 óra
    szombat:
3. szabadedzés: 16 óra
időmérő edzés: 19 óra 
    vasárnap:
Kanadai Nagydíj: 18 óra  (1 kör 4,361 km, a versenytáv 70 kör (305,270 Km)

A Kanadai GP elmúlt öt esztendejének győztesei:
2008: Robert Kubica (BMW)
2007: Lewis Hamilton (McLaren-Mercedesi)
2006: Fernando Alonso (Renault)
2005: Kimi Räikkönen (McLaren-Mercedes)
2004: Michael Schumacher (Ferrari)