Azzal, hogy Rubens Barrichello 2004 után a Valenciai Nagydíjon újra tudott győzni, csatlakozott azon pilóták névsorához, akik legalább négy évet vártak két diadaluk között. Kik is ők? Íme!

Időben 1966-ig kell visszamennünk ahhoz, hogy felfedezzünk az F1-es almanachokban olyan pilótát, aki legalább négy esztendőt várt két győzelme között. Ő nem más, mint Jack Brabham. A Black Jack-ként is ismert ausztrál csaknem hat évet várt 1960-as portugáliai győzelmét követően. Ez idő alatt a Cooperrről és a Lotusról lemondva, saját autók építésébe vágott. Ugyan pilótatársa, és jó barátja, Dan Gurney kétszer is felállhatott 1964-ben a dobogó legfelső fokára, ő maga csak 1966-ban vitte sikerre Brabham-Repco versenygépét. 5 év és 11 hónap után az 1966-os Francia Nagydíjon tudott újra győzni az akkor már 40 éves ausztrál. Mi több, abban az évben újra világbajnoki címet ünnepelhetett, szintén hat év elteltével.

Bruce McLaren hasonló cipőben járt, mint Brabham. Az új-zélandi pilóta szintén hat év kihagyás után állhatott fel a dobogó legfelső fokára, szintén saját építésű autó volánja mögött. A 62-es Monacói és a 68-as Belga GP között hat nappal több, mint hat év telt el.

A 70-es években is találunk jó pár évig győzelmi böjtben élő pilótát. Mario Andretti az 1971-es idénnyitó dél-afrikai futamon győzött először. Második futamgyőzelmére öt és fél évet kellett várnia az olasz származású amerikainak. 1976-ban az évadzáró Japán Nagydíjon végzett az élen, amely futamon Hunt és Lauda vívott ádáz küzdelmet a világbajnoki címért. "Super" Mario pályafutása innen kezdett felfelé ívelni, így  a további győzelmeire csupán heteket, hónapokat kellett várni.

Rubens Barrichello attól a Ricardo Patresetől hódította el tavaly a legrutinosabb F1-es pilóta megtiszteltetést, aki két futamgyőzelme között hat és fél évet is képes volt várni. Patrese 1982-ben már bekerült a futamgyőztesek körébe, második diadalát az 1983-as évadzáró Dél-Afrikai GP-n zsebelte be. A harmadik hőn áhított sikerre 6 évet és 7 hónapot kellett várnia az olasznak. Ez idő alatt versenyzett gyenge Alfa Romeokkal és Brabhamekkel, az igazi átütő sikert a Williams-hez való igazolás jelentette számára. 1989-ban hatszor fel is állhatott a dobogóra Frank és Head kocsijaival, azonban győzni csak az 1990-es San Marino GP-n tudott Ricardo.

A következő nagy várakozó Johnny Herbert volt, aki az 1995-ös Monzai és az 1999-es Nürburgringi győzelme között négy évet és két hetet várt nyeretlenül.

A 2009-es Európa Nagydíjon diadalmaskodó Barrichello egy hónap híján öt évet várt 2004 óta a sikerre, ami már év elején is megadatott volna neki, ha Button nem kezdi ennyire dominánsan az idei esztendőt. Legtöbb futamrészvétel ide, legrutinosabb pilóta oda, Patresetől ezt a rekordot valószínűleg már nem tudja elhódítani a veterán brazil.

Meglepő lehet többek számára, hogy Niki Lauda nem szerepel a listán, holott Niki időközben szögre akasztotta sisakját. Az osztrák 1978 és 1982 között csupán 3 és fél évig volt nyeretlen: győztes pilótaként lépett ki az F1-ből, és győztesként is tért vissza.