Múlt pénteken fantasztikus élményben lehetett része Adrian Sutil rajongóinak. A pilóta honlapja, néhány szponzora és hivatalos rajongói klubja ugyanis egy jótékonysági karácsonyi gokartversenyt rendezett Münchenben. A rendezvényre természetesen meginvitálták a Force India Forma 1-es csapat német pilótáját is, aki örömmel elfogadta a meghívást az egész napos rendezvényre. A sűrű decemberi programja miatt csupán a pénteki napja volt szabad, ezért kevesebben tudtak csak eljönni, mint amennyien szerettek volna. Összességében a létszám így is 100 fő körül volt, hiszen ritka lehetőség egy rajongónak, hogy kedvenc pilótájával mérhesse össze vezetői tudását.
A program helyszíne a müncheni „Kart Palast” gokart pálya volt. A pálya érdekessége, hogy a német pilóta 14 éves korában itt kóstolt bele először az autóversenyzésbe. A történet egy egyszerű délutáni családi szórakozásnak indult, de attól a naptól kezdve Sutil majdnem minden nap lejárt a pályára. Megvolt a tehetsége és a lelkesedése is. Sajnos egy idő után az anyagi háttér már kevésnek bizonyult, így a család nem tudta tovább finanszírozni a gokartozást. Adrian erre is megoldást talált, amikor elkezdett szabadidejében a pályán dolgozni, és cserében ingyen vezethetett. Nem minden F1 pilóta mögött van tehát pénzzel teli családi kassza.
Mivel magam is Sutil rajongótáborába tartozom, csütörtökön este München felé vettem az irányt. A szálloda a gokart pályától párszáz méterre volt, és a résztvevők nagy része itt foglalt szobát. Érkezés után rögtön kiszúrtam azokat a bárban ücsörgő Adrian Sutil pólós-sapkás rajongókat, akikkel Monacóban már találkoztam. Azóta is tartottuk a kapcsolatot, és örültünk, hogy több, mint fél év elteltével újra láthatjuk egymást. Ők hűséges és kitartó rajongók, évente több eseményre is elmennek, hogy lássák kedvencüket. Jövőre szervezik a 3. monacói rajongói útjukat, de ezen kívül a Német Nagyíjra, valamint egyéb németországi eseményekre is követik kedvenc pilótájukat.
Fotó: www.nachtagenten.de
Este elmentünk vacsorázni a gokart pálya mellett lévő pizzériába. Mondhatom szép dolog Németországban olasz pizzériát választani, de momentán ez volt a legközelebb. Vacsora után nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, és átsétáltunk a pályára. A másnapi rendezvény előkészületeit éppen akkor fejezték be, de még koránt sem állt meg az élet, pedig már éjfélre járt az idő. Baráti társaságok jöttek-mentek-versenyeztek. Kiderült, hogy délelőtt 10-től egészen éjjel 1-ig nyitva vannak, még hétköznap is.
A pálya vonalvezetése első ránézésre nagyon szimpatikus volt. Az első szakaszában sok volt a gyors kanyar, a végén pedig inkább a lassúbbak. Ez a szakasz volt a legjobb lehetőség az előzésekre. A futamon – amikor nem versenyeztem – innen néztem az eseményeket.
Fotó: www.nachtagenten.de
A pálya éttermének, folyosóinak falán lévő képek Adrian karrierjének állomásait mutatták be, de egyéb – főleg F1-es – képeket is láthattunk. A pálya tulajdonosai láthatólag nagyon büszkék a „fiukra”, így örömmel adtak lehetőséget az esemény megrendezésére, ráadásul baráti bérleti díjért. Amikor másfél évvel korábban először készítettem interjút Sutillal, akkor mesélt a pályáról, és karrierje kezdetéről. Ekkor még nem gondoltam, hogy egyszer én is ezen a pályán fogok versenyezni, ráadásul vele, a testvérével, és még jópár rajongóval, szponzorral, mindezt a szórakozás mellett jótékonysági céllal is.
A belépőjegyek árát és a teljes bevételt ugyanis jótékonysági célokra ajánlották fel a szervezők. Ezen felül a szponzorok, az Adrian Sutil által megtett körönként 10EUR-val toldották meg ezt az összeget. A Kinderlachen e.V, akik a felajánlást kapták, segít valóra váltani a beteg gyermekek álmát – azokat az álmokat, amit pénzért nem lehet megvenni. Ezek a gyerekek általában súlyos, vagy valamilyen gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, vagy hátrányos helyzetűek.
Összesen 6 ország kisebb-nagyobb rajongótábora képviseltette magát a pénteki rendezvényen. A legtöbb résztvevő német volt, ám négy angol rajongó is eljött, és Horvátországból, Spanyolországból, Svájcból is érkeztek a versenyre, rokonok, barátok kíséretében. A 60 pilóta 4-4 fős csoportokban versenyzett. A „Sutil” csapatban voltak csak ketten, Adrian és bátyja, Daniel (mellesleg nem sokban hasonlítanak egymásra, már kinézetben).
Fotó: www.nachtagenten.de
10 óra körül értünk a pályára, és volt egy teljes óránk átöltözni és felvenni a verseny overált, melyben jól ugyan nem, de legalább hozzáértőnek néztünk ki. Sokaknak volt saját overálja és teljes felszerelése, ők nem csak tapasztaltaknak néztek ki, hanem azok is voltak. Minden „pilóta” kapott ajándékot is: pólót, szponzori sapkát és egy Sutil nyakba akasztót, emlékbe. Sok szórólap és poszter is rendelkezésre állt, amit a nap folyamán alá is lehetett írattatni.
A nagyteremben gyülekeztünk, ahol az előre összeállított csapatok külön asztalnál kaptak helyet. Az asztalok is szépen fel voltak díszítve, és nem hiányozhatott róla gyermekkorom egyik kedvenc itala, a Capri Sonne sem (a cég Sutil egyik szponzora). A terem a pilóta posztereivel, képeivel volt kidekorálva.
Fotó: ww.nachtagenten.de
Az eseményt a főszervező – aki a pilóta másik szponzora (SAB Publicity) – nyitotta meg, majd a rajongói klub képviselői, és maga Sutil is szólt a rajongókhoz. Többek között elmondta, hogy a családjával fogja tölteni a karácsonyt, ami a legszebb ajándék számára, hiszen nagyon kevés idője jut rájuk.
Fotó: www.nachtagenten.de
Kimentünk a pályához, ahol elmagyarázták a szabályokat, és kezdetét vette a warm-up 10 percig ismerkedhettünk a pályával, és a gokarttal. Nagyon sok tapasztalt, pályát ismerő pilóta volt, ez azonnal látszott a köridőkből, és lekörözésekből.
Fotó: www.nachtagenten.de
Nagy volt a médiaérdeklődés a rendezvény iránt, még a bajor TV-től is kint voltak. Sutil elég elfoglalt volt egész nap, amikor nem vezetett, akkor interjúkat adott. A résztvevőkkel is váltott pár szót, hozzám is odajött, és egy kicsit végre nem hivatalosan is beszélgethettünk. A téli tesztekkel kapcsolatban elmondta, hogy a csapat valószínűleg nem megy az első kollektív tesztre Valenciába, hanem helyette Silverstone-ban lesznek. Az angol időjárást ismerve február elején nem lesz a legalkalmasabb helyszín a tesztelésre, ám talán nem elhanyagolható tényező, hogy a Force India gyára alig pár száz méterre található a brit pályától.
Rövid szusszanás után az időmérő edzés következett, amelyen a csapat leggyorsabb pilótája vett részt. A mi csapatunkban versenyzett Chris Pfeiffer motoros kaszkadőr bajnok is, aki idén és tavaly a Race of Champions gálán valamint idén a DTM bemutató parádéján ejtette ámulatba a nézőket. Az utóbbi rendezvényről készült beszámolómban képek is vannak róla. Mivel a gokartban is elég tapasztalt volt, ő képviselte csapatunkat az időmérőn.
Ebédszünet következett, majd kezdetét vette a nap fő eseménye, a két órás verseny. Az időzítés nem volt tökéletes, hiszen teli gyomorral kellett nekivágni a versenynek. A csapattagok 2x15 kört mehettek egyenként, így azoknak sem volt megerőltető, akik gyakorlatlanok voltak. Mivel a Sutil csapat volt a legtapasztaltabb (Daniel is autóversenyző), így ők mindig az utolsó helyről indultak, legalább ennyi előnyt adva a többieknek. Az egyes részversenyek végére mindig szépen feljöttek a mezőny elejére. Mindketten elég agresszíven vezettek, engem Daniel ütött ki egyszer a második körben, míg barátnőmet Adrian. Annak ellenére, hogy nem test-test ellni küzdelem volt, a „kiütések” mindkettőnkön látható nyomokat hagytak, kisebb-nagyobb lila foltok formájában.
Fotó: www.nachtagenten.de
Minden új rajtnál Dj. Visage jól ismert Schumacher-es zenéjét játszották, ami teljesen jól illett a képbe. Izgalmas verseny volt, a csapatunk végül az 5. helyen zárt. A pezsgőzéskor alaposan kaptam a nyakamba, majd együtt ünnepeltünk a dobogósokkal, akik nagyon boldogok voltak.
A verseny és díjátadás után a pilóták, Adrian és Chris Pfeiffer, dedikáltak, ezalatt került sor egy gyors tombolahúzásra. A jó cél érdekében szívesen vásároltuk a tombolát, ráadásul a fődíj két belépőjegy volt a 2010-es Német Nagydíjra. Volt belőle bőven, de sok volt a nyeretlen is. Megkértem Sutilt, hogy ő válasszon ki nekem párat, de nem hozott szerencsét. A második alkalommal szerencsésebb voltam, és a verseny utáni tombolahúzásnál nyertem egy idei Sutil sapkát is. Otthon betettem a szekrénybe a tavalyi mellé, amit még Rotterdamban kaptam tőle.
Fotó: www.nachtagenten.de
Az utolsó esemény a 2000 EUR-ról szóló csekk átadása volt a jótékonysági szervezetnek. A végső összeg még növekedni fog a tombola „last minute” bevételeivel. Végül Adrian is megkapta külön ajándékát a rajongói klubtól, mely egy könyv volt, amit a rajongók írásaiból, üzeneteiből állították össze.
Fotó: www.nachtagenten.de
Már mindenki láthatóan fáradt volt, Sutil át is öltözött a fekete overált lecserélte. Ezt az overál designt direkt gokartozásra készítették, és sokkal jobban néz ki szerintem, mint az idei szezonban használatos verzió. Azt mondta, hogy jövőre jobb lesz a design, és az autó is versenyképes lesz. Majd meglátjuk, mert minden csapat ezt hangoztatja télen. Mindenesetre örülnék neki. A kis csapat keményen küzd, és láthattuk, hogy az elmúlt szezonban is voltak jó versenyeik. Fisichella és Sutil is szerzett pontokat, amire a tavalyi 0 pontos szezon után nagy szükségük volt.
Hamarosan véget ért a program, elbúcsúztunk, kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak Sutillal, hiszen nem tudott ott lenni az esti partin. Másnap volt a management karácsonyi ünnepsége, erre hivatkozva elhagyta a helyszínt. Érthető, hogy nem akart maradni, láthatólag elfáradt (ő vezetett a legtöbbet). Összességében nagyon örültünk, hogy ennyi időt a rajongóira tudott szánni.
Fotó: www.nachtagenten.de
Az esti party a pálya zárásáig, vagyis éjjel 1-ig tartott. Másnap városnézéssel töltöttem a napot. Mindig is szerettem a Bajorországot, az építészetet, a hangulatot, és természetesen a karácsonyi vásárokat. Kellemesen szállingózott a hó, de én már gondolatban a téli teszteken jártam, a kicsit kellemesebb hőmérsékletű Spanyolországban.
A rendezvényről készült hivatalos fotógaléria az alábbi linkre kattintva tekinthető meg:
http://www.nachtagenten.de/gallery/adrian-und-fans-xmas-race-2009.801588.html?limit=10000
|
