Az utóbbi években annyira belekényelmesedtünk az ultrabiztonságos F1-be, hogy ezt a kockázati tényezőt szinte el is felejtettük. 

Az ilyen balesetek látta során azért megnő a tisztelet a pilóták felé, hiszen ők értünk, a mi szórakozásunkért kockáztatják az életüket. Ők a modern kor gladiátorai. Minden valaha élt F1-es versenyző nagy bátorságról adott tanúbizonyságot, mikor beült egy ilyen versenygépbe (főleg az F1 hőskorában, mikor még a biztonsági intézkedések szinte ismeretlen fogalmak voltak ebben a sportban, mikor pár cölöp és egy drótháló volt a biztonsági zóna az erdő előtt), de most azokat a pilótákat soroljuk fel, akik a legszörnyűbb félelmeiket kellett hogy legyőzzék.

Ayrton Senna 1994-es halálos balesete óta a biztonság forradalmian változott.

Van egy csapat, van egy versenygépe, és van egy pilótája. Ez a pilóta fatális vagy horrorisztikus balesetet szenved. És mivel a show-nak folytatódnia kell, ezért beültetnek az autóba az elhunyt vagy súlyosan megsérült pilóta helyére egy másik pilótát. Na ezek a pilóták a legbátrabbak, szerintünk!

1977, Dél-Afrika: Renzo Zorzi a pálya bal oldalára parkolta le autóját, miután abból a benzinvezeték leszakadását követően lángok csaptak fel. Az egyik pályaőr (Jansen van Vuuren) egy tűzoltó készülékkel a segítségére sietett, és keresztbe átszaladt a pályán, éppen akkor érkezett meg Tom Pryce a rajt-célegyenesbe 270 kilométeres óránkénti sebességgel. Az ütközés már elkerülhetetlen volt. A pályaőr azonnal életét vesztette, a tűzoltó készülék eltalálta Pryce-t, ami a pilóta halálát okozta. Mire az autó Jaques Laffite autójának ütközve megállt, a pilóta már halott volt. Laffite könnyebb sérülésekkel úszta meg a katasztrófát. Aki látta a felvételt, az a legszörnyűbb F1-es balesetnek volt szemtanúja. SZIGORÚAN CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!

Gondoljunk csak bele, hogy Alan Jones fejében mi játszódhatott le, mikor először ült be Pryce helyére! Nem volt nyugodt éjszakája előző nap, ebben biztosak vagyunk.

Vagy vegyük példának Gilles Villeneuve 1982-es halálos balesetét. Őt Patrick Tambay váltotta a Ferrari ülésében, aki nem mellékesen Gilles egyik legjobb barátja volt.

A nemrég visszavonult David Coulthard is egy elhunyt versenyzőtől "örökölte" a pilótaülést, Ayrton autóját kapta debütálásként. Mindenki döntse el, hogy akkor Davidnek az elszántsága vagy a félelme lehetett nagyobb, mikor először kipróbálta a Williams-t. Pláne úgy, hogy sokáig ismeretlen volt a Senna halálát kiváltó ok.

A korábbi halálos kimenetelű baleseteket két okból nem soroljuk ide. Egyrészt korábban nem volt az a rendszer, hogy a konstruktőr szigorú csapatrendben két autót indít, mint manapság. Nem egyértelmű, hogy ki kinek a helyére ülhetett be. Másrészt a haláleset után nem rajtoltatták el az adott rajtszámú versenyautót. Ennek ellenére ime néhány eset, ahol szintúgy nagy bátorság kellett ahhoz, hogy beugorjon valaki az elszenvedő helyére, de ezek (hála Istennek) nem halálos kimenetelűek:

1990, Jerez: Martin Donelly megvadult Lotusa 250-es tempóval, közel merőlegesen zúdult a biztonsági korlátba, ennek során az autó elülső fele gyakorlatilag szétrobbant, de ezzel annyi energiát nyelt el, hogy a pilóta túlélte a teljesen valószínűtlen helyzetet. A videófelvételeken kitűnik, hogy Donelly az autójából szó szerint kiszakadt. Őt Johnny Herbert váltotta a Lotus volánja mögött.

1994, Monaco: Karl Wendlinger F1-es pályafutását törte ketté a félelmetes balesete. Andrea de Cesaris nem kis bátorsággal rendelkezhetett, mikor megkapta a Sauber-Mercedest.

1997, Kanada: Olivier Panis kevésbbé látványos, de annál súlyosabb balesete lábtöréshez vezetett. A Minardiban meglepően jól teljesítő Jarno Trulli ült be a Ligier-be a francia helyett.

1999, Silverstone: Michael Schumacher ominózus kettős bokatörése. Minden tisztelet Mika Salo elött, amiért be mert ülni Michael helyére.

2004, Indianapolis: Ralf Schumacher a falnak csapódik. A tesztpilóta, Marc Gené váltotta a németet.

2007, Kanada: Robert Kubica esete. Őt Sebastian Vettel váltotta az Ameriai GP-n.

Folytatjuk...