Pénteken is eseményteli napom volt, pedig még Silverstone közelében sem jártam. Dél körül kellett volna egy küldeménynek megérkeznie Budapestről a londoni szállodámba. Ez nem ment olyan egyszerűen, mint azt terveztem, köszönhetően a szálloda személyzetének. Hiába szóltam ugyanis két alkalommal is a recepción, hogy ugyan kijelentkeztem, de várok egy csomagot, azt mondták a küldöncnek, hogy nincs ilyen nevű vendég. Ez csak négy órakor derült ki, amikor már útban kellett volna lennem Silverstone felé.
A küldemény maga a Forma 1 Magyar Nagydíj hivatalos afterparty-jára szóló meghívókat tartalmazta, melyeket a pilótáknak és a csapat sajtósaiknak szerettem volna másnap átadni. A buli a „Symbol Budapest”-ben kerül megrendezésre 2010. augusztus 1-én este, melynek az F1Csatorna a hivatalos médiapartnere. A szervezők nevében minden F1 rajongót, és bulizni vágyót szeretettel várunk! (részletek az alábbi szórólapon)
2010.08.01. 25. Magyar Nagydíj Hivatalos Afterparty
Nem hagyhattam hát, hogy visszaküldjék a meghívókat Budapestre, ezért taxiba ültem, és a csomagküldő szolgálat központjához mentem. Bár nem voltam éppen nyugodt és jókedvű, szívesen elbeszélgettem az indiai taxisofőrömmel. Végre valaki tudta mi az a Force India, és természetesen a kedvenc csapata is volt.
A csomagküldő szolgálat központjába érve közölték, hogy a futár még nem ért vissza. Két lehetőség volt: vagy várunk még 2-3 órát, vagy feladjuk a dolgot, és a csomagot szépen visszaküldik Budapestre. Egy másik címre tovább lehetett volna még küldetni, ennek viszont az volt a szépséghibája, hogy csak a futamhétvége utáni hétfőn ért volna oda. Akkor meg már minek.
Közben folyamatos telefonkapcsolatban voltam a szállodával, a Symbol Budapesttel, és a másik szállásommal Brackleyben, hogy megpróbáljuk valahogy megoldani ezt a problémát. A csomagküldő szolgálat munkatársainak hozzáállása azon nyomban megváltozott, amint kiderült, hogy újságíró vagyok és a Forma 1-re jöttem. Máris felhívták a sofőrt, hogy ejtse már útba a szállodát, és ismét kísérelje meg átadni a csomagot. Azt mondta nem probléma, 10 percen belül ott lesz. Nekünk azonban esélyünk sem volt ennyi idő alatt odaérni.
Ismét a szállodával kellett egyeztetni, hogy legyenek szívesek és ne utasítsák vissza ez alkalommal a küldeményt. Kedvenc taxisommal átverekedtük magunkat London belvárosán, csúcsidőben, majd végre, a grátisz városnéző körút, és jó két óra elvesztegetése után a kezembe kaphattam a várva-várt meghívókat.
A meghívók
Az a vonat azonban elment, amivel elérhettem az utolsó buszt Brackley városába. Kénytelen voltam kicsit odébb, Milton Keynes-be vonatozni (ismerős lehet a város neve, mert ott van a Red Bull gyára). A vonaton teljesen véletlenül egy magyar hölgy mellé ültem, így végig beszélgettünk. Ő Londonban lakik már pár éve, és éppen a barátjához ment hétvégére, aki szintén magyar.
Milton Keynes-ből taxival kellett tovább mennem, mert péntek délután semmiféle tömegközlekedési jármű nem ment Brackley közelébe se, Silverstone-ról nem is beszélve. Nem lett volna semmi gond, ha elértem volna azt a buszt pár órával korábban.
Legutóbb 2007-ben jártam Brackleyben. Akkor kétszer is: a Honda nyílt napján, valamint a Brit GP-n. Ugyan nem emlékeztem pontosan rá, hogy merre kell menni, valahogy azonban éreztem, hogy jó helyen járunk (mindenesetre jobban tudtam, mint a taxis). Bekanyarodtunk, és akkor megláttam az ismerős körforgalmat, egyik oldalán a Tesco-val, a másikon pedig az egykor Honda Racing F1 Team, most Mercedes GP gyárával. Eszembe jutottak a régi szép idők, és a hosszú és bonyodalmakkal teli nap után végre újra mosolyogtam.
A szállásadó néni is ugyanaz volt, mint 3 éve is, amikor a Brit GP-n jártam. Egy véletlen folytán akadtam rá, akkoriban volt egy állandó lakója, aki éppen a Hondánál dolgozott (az aerodinamikai részlegnél). Ő azonban hétvégenként hazament északra a családjához, ezért tudtam kivenni a szobát pár éjszakára. Az újságíró kollégák szerint szerencsém volt, hogy olyan közel találtam szállást, és ráadásul elég jó áron. Legtöbbjük Northampton városában lakott, ami kétszer olyan messze volt (kb 20 km).
Brackley-ben sajnos nincsen sok szálloda. Nemrég épült egy Premiere Inn a külvárosi részen, ám az a futam előtti hétfőn leégett. Több, mint 60 lakót kellett kimenteni, köztük Jenson Button anyukáját is, aki ott szállt meg. Jenson azt mondta, hogy a szálloda fele égett le, és az anyukájának a szobája pont ezen a részen volt. Mindene elveszett, de neki legalább nem esett baja. Ezek után a brit pilóta bérelt egy motorhome-ot az anyukájának és a testvérének, mely a pálya melletti egyik kempingben parkolt a futamhétvégén.
Másokkal is találkoztam a hétvége folyamán, akik ebben a szállodában laktak. Bár az ő szobáik nem égtek le, át kellet költözniük egy másik közeli hotelbe. Csoda, hogy volt még hely, amikor én érdeklődtem pár héttel ezelőtt már minden telve volt, még a legeldugottabb helyeken lévő szobák is ki voltak adva.
A néni azzal fogadott, hogy a szomszédban (pontosabban kettővel odébb) nem más lakik, mint Karun Chandhok, a HRT F1 csapat pilótája. A lakás valószínűleg ikertestvére lehetett annak, amiben én is megszálltam. Tipikus régi angol ház, lent egy konyhával és egy nappalival, fent pedig a fürdőszobával és két nem túl nagy hálószobával. Karun nem az a fajta pilóta, aki a többiekhez hasonlóan megkapta az állást és máris csomagolt, hogy Monacóba költözzön. Lehet, hogy megengedhetné magának, de ő azt mondta, hogy jól érzi magát itt. A következő futamon most ő kerül ki a pilótaülésből, de reméljük csupán átmenetileg, mint a Brit GP-n Bruno Senna, akinek a helyét szintén Sakon Yamamoto vette át.
Egy 40 év körüli párocska is lakott ugyanabban a B&B-ben, mint én. Ők tavaly is itt szálltak meg. Elmentünk este sétálni Brackleybe, majd beültünk egy helyi pub-ba, ahol volt még rajtunk kívül pár F1 rajongó, aki a hétvégére hangolódott. A Mercedes GP gyáráig nem jutottunk el, mert az a városka másik végében volt.
Hazafelé menet láttuk Karun Chandhok-ot a konyhájában mosogatni, mert nem volt behúzva a függöny a konyhaablakán. A lakótársaim nagyon belelkesedtek, hogy láthatták a pilótát. Én láttam a hétvégén később többször is, nekem nem volt újdonság. Bár magánemberként még egyikükkel sem találkoztam, pláne mosogatni nem láttam egyet sem (ez biztosan nem gyakori tevékenység náluk).
Így ért véget a pénteki nap, és már alig vártam, hogy másnap a pályán lehessek, és újra hallhassam a F1-es utókat. A hétvége eseményeivel hamarosan jelentkezem!
|
