Button idei hullámzó teljesítménye két korábbi klasszis világbajnoki teljesítményét juttatja eszünkbe, Graham Hill-ét és Ayrton Sennáét.
Jenson Button idei produkcióját elnézve eléggé megoszlik az őt megítélők tábora. Vannak akik egyrészt szerencsésnek tartják, hogy az évad elején akkora előnyre tudott szert tenni - köszönhetően Ross Brawn extraklasszis, mindenkit lepipáló szabály-értelmezésének, melyet azóta az egymással harcoló ellenfelek nem tudtak behozni. Vettel, Webber és Barrichello lényegében nem Buttontól vették el a győzelmeket és az értékes pontokat, hanem egymás orra elől. Ez Jensonnak kedvez. Legalábbis eddig kedvezett. Azonban mások szerint ez mit sem von le az ő érdemeiből, hiszen ő az F1 beváltatlan ígérete, a csodagyerek, aki eddig gyengélkedő autókban sínylődött - kivéve talán a 2004-es BAR-Hondát.
Mi most ezzel a cikkel megpróbáljuk azoknak a körét csökkenteni, akik kétkednek Button képességeiben, és eredményeiben. Nem is akármilyen módszerrel. Utánajártunk az F1-es almanachokban annak, hogy volt-e a Button-jelenséghez hasonló, volt-e olyan pilóta, aki Jensonhoz hasonlóan dominánsan kezdte az évadot, majd sorozatos nyeretlenségének köszönhetően hagyta elveszni a keményen megszerzett előnyt.
Ayrton Senna 1991-ben úgy került közel harmadik világbajnoki címéhez, hogy az első négy futamot megnyerte. Legfőbb riválisának kikiáltott Nigel Mansell ez alatt az idő alatt 6 ponttal és számos műszaki hibából adódó kieséssel rendelkezett. A McLaren-Hondát hajtó Senna ezt követő 5 futamon nem tudta elsőként behozni autóját a futamokon, ráadásul éppen ekkor támadt fel poraiból Mansell alatt a Williams FW14-ese. Mansell sorra gyűjtötte be a fontosabbnál fontosabb győzelmi trófeákat. Ebben az időben ugyanis az első és a második helyezett között 4 pont volt a különbség, azaz egészen másként értékelték akkor a podium legmagasabb fokát. Mansell az évad közepére 51:43 arányban megközelítette a brazilt, azonban Senna és vele együtt a fejlesztéseken átesett Honda rákapcsolt, és a Magyar Nagydíjtól kezdve uralta a versenypályákat. Ayrton végül nem engedte ki kezei közül a VB-címet.
Ennél az esetnél is van egy még jellemzőbb szezon Button idei produkciójához. 1968-ban Graham Hill az első három futamon 24 pontot szerzett. Az abban az évben legfőbb riválisává előlépő Stewart úgy utazott el a bajnokság negyedik futamára, hogy a neve mellet még csak egy jó nagy nulla szerepelt. Majd jött az évad közepe. Graham képtelen volt a győzelemre a Lotus-szal, míg Jackie futamról futamra dolgozta le a tetemesnek mondható hátrányát. A 12 futamos évad 11. futamát követően 39:36 lett kettejük között vívott párharc részeredménye. Hill számos győzelmet szalasztott el, Stewart pedig rendre szállította a trófeákat a Matrának. Végül Damon Hill apja egy győzelemmel hesegette el az őt leírók kétkedéseit. Stewart pont nélkül zárta az évadzárót.
A forgatókönyv tehát két korszakból is adott. Most már csak az a kérdés, hogy Button is győzelemmel zárja e élete legsikeresebb évét, vagy Hamiltonhoz hasonlóan a pálya árnyékos oldalán lopakodik be a világbajnokok neveivel fémjelzett hírességek Csarnokába.
